Zsó meséi

Kimerülés határán esik be az ágyba, de nem jön álom a szemére. Hosszú volt a nap. Jó lenne elaludni. Órák óta szakad az eső. Hallgatja, ahogy kitartóan áztatja a cserepeket, ahogy lezúdul a tetőről. Egyenletes magabiztossággal veri az ablakot, hangos csobogással mossa a fű…

 Kis házunk előtt volt kis kertünk,Tele rózsával, rezedával.Esténként benne énekeltünk,Ha elhallgatott a madárdal. Velünk álmodtak bokrok, lombok,A pók is esti álmát szőtte.A mi kis kertünk olyan nagy volt,Hogy nem tudok kijutni belőle.

Ismerik Sárika nénit? - szólítottunk meg valakit útbaigazítást kérve az utcán. A tanár nénit? Igen, a TANÁRNÉNIT. Összenéztünk. Úgy látszik itt is… Csupa nagybetűvel…A virágokkal gazdagon diszített erkélyen kinn áll Sárika néni, öntöz. Jó helyen…

Érdekes, mennyire összementek a templompadok. Alig tudom kinyújtani a lábam. Pedig milyen nagynak tűntek, amikor kislány voltam!Emlékszem, mindig úgy éreztem, rólam, nekem szólt a prédikáció. Sokszor gondoltam arra, hogy milyen határtalan az Isten szeretete, hogy még én is…

Az elmúlt hetekben a Sopron melletti Páneurópai - piknik emlékparkban jártam.A plakátokat nézegetve eszembe jutott az a kora őszi délután, amikor a Várkerületen sétálva izgatott beszélgetésre, gyülekező emberekre lettem figyelmes. Megállva, láttam, hogy az utca népe sorfalat…

  Mért hagytál itt engem?   Már nem beszélt mondatokban, csak „igen” és „nem” alkotta maradék szótárát, amikor meglátogatott bennünket a testvére, akit nagyon szeretett. Kihasználva az alkalmat, elmentem munkámat rendezni, hogy kivételesen ne éjjel kelljen. Mire végeztem, már nagyon hiányzott,…

Búcsúzóul lesétál a partra. A víz színe ilyenkor a legváltozatosabb. A kékes-zöldet rózsaszín, lilás árnyalatokkal festi meg a lenyugvó nap. Leül a legközelebbi padra, nézi a hullámokat, hallgatja zenéjüket. Holnap utazik és ki tudja, mikor jön vissza. Furcsa érzések…