HTML

Zsó meséi

"Kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani.
Legyen tenger, puszta sziget,
vagy emberszív, amely süket,
legyen fa, amely lombtalan,
s mindenétől kifosztva van,
legyen fűszál, vagy kis bogár,
amely eltaposásra vár,
legyen csillag, vagy messze űr,
melyben a lélek elmerül,
kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani,
váljanak tőlünk a szavak,
mint szilvából a szilvamag."
Falu Tamás

Elérhetőség

zsomesei (kukac) hotmail (pont) com

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Templompadok...

2009.07.15. 06:27 _Zsó_

Érdekes, mennyire összementek a templompadok. Alig tudom kinyújtani a lábam. Pedig milyen nagynak tűntek, amikor kislány voltam!

Emlékszem, mindig úgy éreztem, rólam, nekem szólt a prédikáció. Sokszor gondoltam arra, hogy milyen határtalan az Isten szeretete, hogy még én is beleférek. Emlékszem a konfirmációra, az áhítatra, ami a felkészülés idejét jellemezte, az imaházra, ahova –ma sem értem hogyan- de szinte az egész falu befért, a karácsonyi szereplésekre, a barátnőimmel való éneklésekre, a szindarabokra. Jól emlékszem a csontfagyasztó hidegre, és hogy ennek ellenére is megteltek a templompadok ünneplő emberekkel.
Jó volt itt gyereknek lenni! 

Szeretem a szülőfalumat és szeretem templomát.

komment

Címkék: gyermekek szülőföld

süti beállítások módosítása