Zsó meséi

Istenem, add, hogy ne ítéljek – Mit tudom én, honnan ered, Micsoda mélységből a vétek, Az enyém és a másoké, Az egyesé, a népeké. Istenem, add, hogy ne ítéljek. Istenem, add, hogy ne bíráljak: Erényt, hibát és tévedést Egy óriás összhangnak lássak – A dolgok olyan bonyolultak És végül mégis…

Reményik Sándor: Redők egy arcon Egy arc: a lélek sötét szántóföldje,  Bele barázdák, hosszú árkok törve. Ez itt a szenvedélyek árka, A józanság nyomukbataposott:  Lávanyomok, hidegre járva. Ez itt a könnyek száraz, aszott medre,  Itt zajlottak az égő, sós habok,…

  Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk.Az éjtől reggel, a nappaltól este,A színektől, ha szürke por belepte,A csöndtől, mikor hang zavarta fel,A hangtól, mikor csendbe halkul el,Minden szótól, amit kimond a szánk,Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,Minden sebtől, mely fájt és…

    Fáradtságom adom az esti árnynak,Színeimet vissza a szivárványnak   Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,Mosolygásom az őszi verőfénynek.   Sok sötét titkom rábízom a szélre,Semmit se várva és semmit se kérve.   Kik üldöztek át tüskén, vad…

Mikor a bűntől meggyötörten A lelkem terheket hordozott Egyszer csak könnyebb lett a lelkem Valaki értem imádkozott. Valaki értem imádkozott, Talán apám, anyám régen? Talán más is, aki szeret. Jó barátom vagy testvérem? Én nem tudom, de áldom Istent, Ki nékem megváltást…

Csak állnak s várnakMindenkit, aki fáradt,Mindenkit, aki megterheltetett.Időtlen idők ótaItt állnak s várnak:Örökös szürke vőlegényeiA Csendnek, a Havas menyasszonyánakHallgatnak, várnak.Jó, komoly barátok.Sok balgatag kérdésre nem felelnek.Nem avatkoznak a mi életünkbe.De ha…

Be halkan száll alá ez a levél,Hogyan suhog!Utánozd lelkem ezt a suttogást: Vajjon tudod?Talán egy orkán őrült ereje Aludt el itt,Talán egy óriás pihenteti Itt tagjait.Talán viharok szünetje csupán E levél-ágy.Tán innen kél majd új csatára fel Ezernyi…