"Váljanak tőlünk a szavak, mint szilvából a szilvamag..."
HTML
Zsó meséi
"Kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani.
Legyen tenger, puszta sziget,
vagy emberszív, amely süket,
legyen fa, amely lombtalan,
s mindenétől kifosztva van,
legyen fűszál, vagy kis bogár,
amely eltaposásra vár,
legyen csillag, vagy messze űr,
melyben a lélek elmerül,
kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani,
váljanak tőlünk a szavak,
mint szilvából a szilvamag." Falu Tamás
A vert csipke leheletnyi csodája hozzátartozik életemhez. Hozzám tartozik. Gyerekkoromban édesanyám csipkeverésének hangulata átszőtte napjaimat. Az orsók halk, finom egymáshoz koccanása ma is nyugalmat áraszt, ma is felidézi bennem az otthon békéjét, melegségét. Sok szép terítőt, gallért, de még…
“Kocognak az orsók
Klik-klak, klik-klak”
Fülemnek zene, elhallgatom órákig finom kis játékukat.
Most is itt motoszkál bennem ez a ritmikus, "kocogó" hang -ahogy Kati barátnőm szokta mondani-, és ellenállhatatlan vágyat érzek, hogy munkába kezdjek.
Felteszek egy kicsi, de kedves…
A mencshelyi csipke története
Számomra az orsók „kocogása” zene. Gyermekkoromban e „zene” hallgatása mellett játszottam, hiszen édesanyám nagyon ügyeskezű csipkeverő asszony volt. Sajnos korai halála miatt tőle nem tanulhattam meg vertcsipkézni. Tanítómesterem Gazdag Károlyné, Lujza néni, aki…
Amikor a múzeumban megcsodáltam Jan Vermeer Csipkeverő nőjét, egy másik csipkeverő jutott eszembe, az édesanyám. Orsói fölé hajolva készíti nagy gonddal legújabb gyönyörű terítőjét. A fény megvilágítja az arcát, és ezzel a mi figyelmünket is a készülő munkára irányítja. Nemcsak tekintetével, de…