"Váljanak tőlünk a szavak, mint szilvából a szilvamag..."
HTML
Zsó meséi
"Kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani.
Legyen tenger, puszta sziget,
vagy emberszív, amely süket,
legyen fa, amely lombtalan,
s mindenétől kifosztva van,
legyen fűszál, vagy kis bogár,
amely eltaposásra vár,
legyen csillag, vagy messze űr,
melyben a lélek elmerül,
kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani,
váljanak tőlünk a szavak,
mint szilvából a szilvamag." Falu Tamás
" Hálát adok, hogy itt a reggel,Hálát adok az új napon.Hálát adok, hogy minden percemnéked adhatom.Hálát nem csak a jó testvérért,Hálát mindenkiért adok.Hálát adok, hogy minden sértéstmegbocsáthatok.
Hálát adok, hogy munkát küldesz,Hálát adok, hogy fény ragyog.Hálát adok, hogy lelkem…
Kányádi Sándor: Ballag már
Ballag már az esztendő,Vissza-visszanézve,Nyomában az öccse jő,Vígan fütyörészve.Beéri az öregetS válláról a terhetLegényesen leveszi,Pedig még csak gyermek.Lépegetnek szótlanulS mikor éjfél eljő,Férfiasan kezet fogMúlttal a jövendő.
Márai Sándor: Ajándék
És mégis, ma is, így is,örökké mennyit ad az élet!Csendesen adja, két kézzel,a reggelt és a délutánt,az alkonyt és a csillagokat,a fák fülledt illatát,a folyó zöld hullámát,egy emberi szempár visszfényét,a magányt és a lármát!Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,minden…
Ősz van. Írhatnék csodáiról, a gyönyörűséges erdőről, s talán írok is még, mert nagyon szeretem, most mégis az elmúlásról osztok meg egy csodálatos Reményik verset. Régtől ismerem, de most érintett meg igazán. Talán azért, mert most ment el egy szeretett, mélyen tisztelt csipkeverő barátom,…
pedig volna mégvolna még valamimondanivalóma nyíló nárcisz-mezőkről példáulaz alkonyi szélbenriadtan lobogóhegyi füvekrőla hegyekről a folyókrólégről földrőla tengerekrőlaz óceánok alattvergődő tűzhányókróla szerelem végtelennapéjegyenlőségeirőlamikor az idő isellankad mint a patakha szomját…
Istenem, add, hogy ne ítéljek – Mit tudom én, honnan ered, Micsoda mélységből a vétek, Az enyém és a másoké, Az egyesé, a népeké. Istenem, add, hogy ne ítéljek.
Istenem, add, hogy ne bíráljak: Erényt, hibát és tévedést Egy óriás összhangnak lássak – A dolgok olyan bonyolultak És végül mégis…
Már fejsze csattog hajnal óta,tompán zuhog a kalapács.Ma valakit még megsiratnak,Krisztus vagy Barabás…
Sorsdöntő óra súlyosul rám.Zsúfolt Pilátus-udvaronmind a ketten előttem állnak.Melyiket akarom?
Barabás… úgy áll, mint az élet.Daccal hátrafeszül a nyak.Merészen villanó szemébentüzek…