Búcsúzóul lesétál a partra. A víz színe ilyenkor a legváltozatosabb. A kékes-zöldet rózsaszín, lilás árnyalatokkal festi meg a lenyugvó nap. Leül a legközelebbi padra, nézi a hullámokat, hallgatja zenéjüket. Holnap utazik és ki tudja, mikor jön vissza. Furcsa érzések kavarognak benne. Szépség, nyugalom és harmónia vette körül ezekben a hónapokban. Nehéz a búcsúzás. De menni kell… Isten veled, tó! Isten veletek, hegyek! Nem felejtelek.
