"Váljanak tőlünk a szavak, mint szilvából a szilvamag..."
HTML
Zsó meséi
"Kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani.
Legyen tenger, puszta sziget,
vagy emberszív, amely süket,
legyen fa, amely lombtalan,
s mindenétől kifosztva van,
legyen fűszál, vagy kis bogár,
amely eltaposásra vár,
legyen csillag, vagy messze űr,
melyben a lélek elmerül,
kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani,
váljanak tőlünk a szavak,
mint szilvából a szilvamag." Falu Tamás
Az életednek van egy titkos csúcsa, Hová a mélyből kibukkan fejed S a szépség minden gazdagsága, fénye Megáldja két csodálkozó szemed, Hol tiszta vagy, mint kristálypatakok S megnyitod szíved, mint egy ablakot... Reményik Sándor: Tündérfok…
Tisza István ravatalára (1918 Mindszentek estéjén )
Míg éltél, értünk drága két karod Munkált erőd felett, S a halál, mikor szíven ragadott, Szóltál: Ez így kellett.
Néztél merőn, Kálvin kemény magyarja, A puskacsőbe: ahogy Isten akarja.
Egy szörnyű…
Valami furcsa összehangolódás,Valami ritka csend - Széthúzó erők erős egyensúlya,Mély belső bizonyosság idebent -Bizonyosság arról, hogy élni jó,Szenvedni elkerülhetetlen,Szeretni tisztán: megistenülés,Meghalni szép -S a kifejezést meglelni mindezekhez,Megtalálni a felséges…
Reményik Sándor: Ahogy lehet... (részlet)
Te is, testvérem, karszti sorsodat Fogadd el, s védd meg karszti földedet, Azt a sírodnak is kevés humuszt, Azt a pár négyzetméternyi helyet, S azt a fölséges…
Szeretnék úgy belédsimulni Természet - mint egy lehelet, Mint szél fuvalma, mely alig-alig Borzolja fel az alvó vizeket, Szeretnék úgy belédsimulni, Mint egy tétova napsugár, Mely jár az erdő sűrű rejtekén, És nem keres és nem talál, Szeretnék úgy belédsimulni…
Szeretnék úgy belédsimulni Természet - mint egy falevél, Mint egy fűszál, mely egyformán nyugodt, Ha harmat száll rá, s ha rá száll a dér. Szeretnék úgy belédsimulni, Mint egy elvesző árnyalat Az alkony ezerszínű tengerén, Szeretném fölszívni az árnyakat, S…
"És napsütésből, nyárfareszketésből, Színek pazarló játékaiból Szövődik-e énbennem az a béke, Mely mint egy láthatatlan sugárkéve Testvéreim szívére ráhajol?..." Reményik Sándor