Zsó meséi

Reményik Sándor: Redők egy arcon

Egy arc: a lélek sötét szántóföldje, 
Bele barázdák, hosszú árkok törve.

Ez itt a szenvedélyek árka,
A józanság nyomukbataposott: 
Lávanyomok, hidegre járva.
Ez itt a könnyek száraz, aszott medre, 
Itt zajlottak az égő, sós habok, -
Ott az öröm járt, virágokat szedve. 
Itt siklottak a játszi, tünde álmok, 
Odébb egy gödör, mély, komor jegyű: 
Ott a fájdalom sírásója ásott.
Im itt a homlokon egy sziklaút 
Keskeny ösvény két meredek között, 
A gondolat magasba arra jut.
Ez mutatja az örök szomjúságot, 
Az rögzité a visszafojtott jajt. -

Gond, szenvedélyek, eszme, fájdalom: 
Jön a halál és elsimítja majd.

Akvarell: Magyarné Derszib Eti