HTML

Zsó meséi

"Kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani.
Legyen tenger, puszta sziget,
vagy emberszív, amely süket,
legyen fa, amely lombtalan,
s mindenétől kifosztva van,
legyen fűszál, vagy kis bogár,
amely eltaposásra vár,
legyen csillag, vagy messze űr,
melyben a lélek elmerül,
kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani,
váljanak tőlünk a szavak,
mint szilvából a szilvamag."
Falu Tamás

Elérhetőség

zsomesei (kukac) hotmail (pont) com

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Reményik Sándor: Végrendelet

2014.07.07. 09:23 _Zsó_

blog1_1.jpg

 

 

Fáradtságom adom az esti árnynak,
Színeimet vissza a szivárványnak

 

Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,
Mosolygásom az őszi verőfénynek.

 

Sok sötét titkom rábízom a szélre,
Semmit se várva és semmit se kérve.

 

Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:
Kétségeim az örvényekbe szórom

 

A holtom után ne keressetek,
Leszek sehol - és mindenütt leszek.

 

 

komment

Címkék: reményik sándor versek

süti beállítások módosítása