HTML

Zsó meséi

"Kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani.
Legyen tenger, puszta sziget,
vagy emberszív, amely süket,
legyen fa, amely lombtalan,
s mindenétől kifosztva van,
legyen fűszál, vagy kis bogár,
amely eltaposásra vár,
legyen csillag, vagy messze űr,
melyben a lélek elmerül,
kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani,
váljanak tőlünk a szavak,
mint szilvából a szilvamag."
Falu Tamás

Elérhetőség

zsomesei (kukac) hotmail (pont) com

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Reményik Sándor: Ne ítélj

2017.07.08. 18:27 _Zsó_

img_1877.jpg

Istenem, add, hogy ne ítéljek – 
Mit tudom én, honnan ered, 
Micsoda mélységből a vétek, 
Az enyém és a másoké, 
Az egyesé, a népeké. 
Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak: 
Erényt, hibát és tévedést 
Egy óriás összhangnak lássak – 
A dolgok olyan bonyolultak 
És végül mégis mindenek 
Elhalkulnak és kisimulnak 
És lábaidhoz együtt hullnak. 
Mi olyan együgyűn ítélünk 
S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy minél halkabb legyek – 
Versben, s mindennapi beszédben 
Csak a szükségeset beszéljem. 
De akkor szómban súly legyen s erő 
S mégis egyre inkább simogatás: 
Ezer kardos szónál többet tevő. 
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,

De egyre inkább csak igen. 
Mindenre ámen és igen. 
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül. 
Ámen. Igen. És a gonosztól van 
Minden azonfelül. 

komment

Címkék: reményik sándor versek

süti beállítások módosítása