"Váljanak tőlünk a szavak, mint szilvából a szilvamag..."
HTML
Zsó meséi
"Kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani.
Legyen tenger, puszta sziget,
vagy emberszív, amely süket,
legyen fa, amely lombtalan,
s mindenétől kifosztva van,
legyen fűszál, vagy kis bogár,
amely eltaposásra vár,
legyen csillag, vagy messze űr,
melyben a lélek elmerül,
kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani,
váljanak tőlünk a szavak,
mint szilvából a szilvamag." Falu Tamás
Szeretem a mosolygós embereket. Legtöbbször könnyen megközelíthetőek, és ha mellé még a szemek is ragyognak, őszinteséget varázsolnak viselőjük arcára. A minap ellenben "szembejött" velem egy szőke, bálnatestű, sugárzó mosolyáradat. Ragyogtak a szemek, mégis éreztem, hogy itt a mosollyal valami nincs rendben. Rövid vizsgálódás után rájöttem, hogy a „sugárzás” mögött nem mosoly, hanem kiröhögöm-a-világot, mindent megvető lenézés rejlik. A mosoly helyett maró gúny ül a puffadt, agyonsminkelt arcgödörben. Kirázott a hideg… Mit neked világ… Csak arra nem gondolsz, hogy ez a világ egyszer mindnyájunknak visszaköszön...