Zsó meséi

A zenemű elhangzása után pár másodperces rezzenésnyi kis szünet,  a teremben úrrá lesz a csend, a lelkünk összeér... A zongora finom, érzelmekkel átmelegített hangjain, a Chopin és Liszt művek mesteri megszólaltatása által valami megfoghatatlant éltem át.  Úgy éreztem, simogatják a lelkemet.  Ez a léleksimogatás jár át most is, amikor rágondolok és ezt éreztem ma is, amikor a lelkész a háláról, mint az öröm forrásáról beszélt. Arról a háláról, ami az ajándékba kapott  Reménység felé mutat és túlnő emberi életünkön. Így, az óév küszöbén fel sem tudom sorolni, mi minden van, amit megköszönhetek, amiért, akikért hálás lehetek, csak érzem, és kívánom Mindannyiunknak, hogy az új évben is egyre gyakrabban járja át életünket a léleksimogatás áldott ajándéka.