Ez a sor ragadott meg igazán egy nemrég olvasott versből. Igen... lehetnek lépteink üresek... konghatnak az ürességtől... az iránytvesztettségtől, kilátástalanságtól, tehetetlenségtől, ha nem figyelünk. Mielőtt lépünk tájékozódni kell: merre visz az út, és a göröngyöket kikerülve, céltudatosan haladni előre, jól megválasztva az irányt, a tempót. Akkor sérülések nélkül megérkezünk oda, ahol várnak bennünket... kitárt karokkal, meleg szeretettel...
Biztonságos utat, élettel teli lépéseket, boldog megérkezést kívánok mindenkinek...
