HTML

Zsó meséi

"Kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani.
Legyen tenger, puszta sziget,
vagy emberszív, amely süket,
legyen fa, amely lombtalan,
s mindenétől kifosztva van,
legyen fűszál, vagy kis bogár,
amely eltaposásra vár,
legyen csillag, vagy messze űr,
melyben a lélek elmerül,
kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani,
váljanak tőlünk a szavak,
mint szilvából a szilvamag."
Falu Tamás

Elérhetőség

zsomesei (kukac) hotmail (pont) com

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Veszélyes út...

2011.08.14. 08:22 _Zsó_

A törmelék hirtelen megcsúszik a talpam alatt és csendes koppanással eltűnik a mélyben. Méternyire tőlem hatalmas szakadék tátong. Nem vettem észre. Követtem a csúcson egy kitaposott ösvényt, gyönyörködtem a távolban kirajzolódó hegyekben, az alattunk húzódó folyóban, ami hol szigeteket, hol kanyonokat hagyott maga után.  Bámultam a kétezer méteres mélyben szikrázó azúrkék és smaragdzöld tavakat, a melegzöld színű völgyet…. 

Szédülök. Most mi lesz? Képtelen vagyok egy lépést is tenni. Pedig mozdulni kell.  Semmit sem látok, csak a kék eget, és ezt a sötétszürke palaszerű törmeléket.  Ha visszlépek, az előbb elhagyott sziklában még megkapaszkodhatok… Lerogyok a hatalmas kőre.  Várom, amig elmúlik a szédülés. Elgondolkodom... -  valahogy az élet is ilyen... "Elbámészkodunk" és nem vesszük észre, hogy veszélyes útra tévedünk. Aztán jön egy pillanat, ami kijózanít... Hamarosan kívül-belül megnyugszom. Indulok. Vissza a biztonságos hegyi ösvényre, a kijelölt úton, tovább…

 

  

                                

A képeket dr Horváth József készítette  

komment

Címkék: élmények útközben

süti beállítások módosítása