“Isten, áldd meg a magyart!”-énekeljük egyre veled.Hiszen nagyobbat kérni nem lehet,mert az áldás nyomán bőség terem,mert az áldás vészben védelem,viharos nap után boldog derű,tőle édessé lesz a keserű,acélozza a lankadt, gyenge kart.Új meg új reménnyel énekeljükteveled: “Isten áldd meg a magyart!”De szívedből a jaj is felbuzog.Segélykiáltás zárja Himnuszod.Bűnök mélye, harag villámaitanítottak égre kiáltani.Tenger morajlott, messze volt a part…s felsikoltottál: “Szánd meg a magyart!”Mert láttad bűneink mélységeit,Láttad, csak szánó irgalom segít,isteni irgalom és bűnbocsánat.Segíts hát elsírni ma is utánadmind, amit Himnuszod kérni akart!Azt is, hogy :”Szánd meg, Isten, a magyart!”
