Ilyenkor, így hosszú ősz után örömmel nézem a kerti virágokat; a muskátlit, a hibiszkuszt és a begóniát. Mintha még nagyobb intenzitással érlelné a színeket, tarkítaná a múló időt. Áztatja eső, cibálja szél, de még élni akar, még utoljára szirmot bont, még színesebben pompázik, mint előbb. Siet. Siet még élni, még egy utolsót, még egy megrázót, még egy gyönyörűt, pompásat belefesteni a szürke valóságba. Gyönyörködöm a tarkaságban, szememmel fényképezem, hogy megmaradjon.
