Otthonom…
Itt-ott az út mentén még hóbuckák árulkodnak a hosszú télről, de a levegőben már a tavasz érződik. Tudom hova jövök, mégis izgulok. Begördül az autó a ház elé, kiszállok, körülnézek. Szép, rendezett környék. A kényelmes fotelokkal és festményekkel berendezett társalgó szálloda halljára emlékeztet. Tágas folyosó vezet a lakáshoz. Kinyitom az ajtót. A hófehér falakról visszaverődő szikrázó napfény vidám ragyogással fogad. Tekintetemmel felölelem a félig még üres szobát, de máris jóleső melegség jár át. Megérkeztem. Itthon vagyok!…
