Hazafelé igyekezve, ahogy megláttam utcánkban az ünnepi fényeket, elöntött a jóleső érzés, hogy jön a karácsony. Már december elején díszbe öltöztek a fák, a bokrok, ragyogott minden a színes díszkivilágításban. Csizmám alatt ropogott a hó. Szapora léptekkel igyekeztem haza, vágytam a melegre, a fenyő mámorító illatára, az otthon nyugalmára.
Emlékszem, milyen kellemes volt a meleg szobából kinézni a hóesésre, gyönyörködni a téli tájban, lompos farkú mókusaink viháncolásában, a madáretetőhöz sereglő madarakban, és várni az ünnepet.
Hiányzik, ahányszor csak rágondolok.
Hiányzik, ahányszor csak rágondolok.
Nálunk is áll már a karácsonyfa, itteni szokás szerint jóval karácsony előtt feldiszítve, hangulatosan. Várja érkező leányunkat.
Ma tavaszias meleg volt nappal, estére pedig őszi hideg lett. A fák levelei a ház előtt most sárgulnak, nemsokára ide is beköszönt a tél. Esővel jön, két hónapig marad, aztán március elején ismét kizöldül minden.
Hiányzik a havas táj. Hiányzik a lakás hidegtől óvó, biztonságot sugárzó meleg hangulata, hiányoznak a régi karácsonyok.
