Gyönyörű, jól megtermett szarvas szökkent át a korláton. Szélsebesen, szinte átrepült az autópálya szemközti négy sávján és egyenesen felém tartott. Ki kell védeni! Nem ütközhetek!- villant át az agyamon, és ösztönszerűen elfordítottam a kormányt. Ez után már lassított felvételben láttam az eseményeket. A vad bársonyos, barna szemével rámnézett, és azzal a meltóságteljes testtartással, ahogy jött, kikerülve a száguldó autót, a korláton át elillant a sűrűben.
Néhány perc múlva szinte hihetetlennek tűnt ez a találkozás. Ha ekkora sebességgel ütközünk, valószínű, hogy ott maradok az úton. A szarvas kikerült. Vagy az a pár centi, ahogy a kormányt… nem lényeges... Az a fontos, hogy itt vagyok. Még feladatom van. Hogy mi? Idővel erre is megjön a válasz…
