A napsugarak vidám játszadozással fürdenek az óceán habjaiban. Ma különösen jó kedvük van. Ezek a táncoló kis ezüstszikrák a délutáni nap gyermekei. Hatásukra a tarajos hullámok levetik méregzöld ruhájukat, és szelid tengerkékbe öltöznek.
Látjátok azt a leányt ott hófehérben? Tréfáljuk meg! Most! Most, amikor nem figyel. És a kis ezüstcsillám azonnal fölugrik egy közeledő hullám hátára, és zutty, a könnyű, fehér kelmére szökken. Hát most itt vagyok! Gyertek utánam, testvéreim! A többi pajkos kis fénysugár egy-egy vízcseppre pattanva egyetlen szökkenéssel mind a leányon terem. Beragyogják egész lényét. Kacag a leány, a testét borító fénysugarak, kacagnak a hullámok és kacag a tenger.
