Zsó meséi

   A rezeda illatot lehelakkor is, ha rátaposnak.Jóért rosszal fizetni ördögi.Jóért jóval fizetni emberi.Rosszért jóval fizetni isteni.  Új szív, "rezedaszív" kellene,hogy jóval tudjuk fizetni a rosszat! Hisz a rezeda illatot lehelmég akkor is, ha rátaposnak.

    Túrmezei Erzsébet: Találkozó a jászol mellettMessze vagyunk, s talán magunk vagyunk,de most találkozót adunk,és a jászolnál mind-mind ott leszünk.A Királynak tisztességet teszünk,a Királynak, aki lejött közénk,s nem volt, hová fejét lehajtsa.Mi, boldog…

  JUHÁSZ GYULA: CONSOLATIO   Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek,Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.Ők itt maradnak bennünk csöndesen még,Hiszen hazánk nekünk a végtelenség.Emlékük, mint a lámpafény az estben,Kitündököl és ragyog egyre szebbenÉs melegít, mint…

  Az ember még nem ember,csak hadonászó, veszélyes kamasz.Az ember akkor lesz ember,ha átvilágítja mélyéig önmagát,s a benső világosságbólkörnyezetére sugarat bocsát.

Reményik Sándor: Redők egy arcon Egy arc: a lélek sötét szántóföldje,  Bele barázdák, hosszú árkok törve. Ez itt a szenvedélyek árka, A józanság nyomukbataposott:  Lávanyomok, hidegre járva. Ez itt a könnyek száraz, aszott medre,  Itt zajlottak az égő, sós habok,…

  Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk.Az éjtől reggel, a nappaltól este,A színektől, ha szürke por belepte,A csöndtől, mikor hang zavarta fel,A hangtól, mikor csendbe halkul el,Minden szótól, amit kimond a szánk,Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,Minden sebtől, mely fájt és…

    Fáradtságom adom az esti árnynak,Színeimet vissza a szivárványnak   Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,Mosolygásom az őszi verőfénynek.   Sok sötét titkom rábízom a szélre,Semmit se várva és semmit se kérve.   Kik üldöztek át tüskén, vad…