A vert csipke leheletnyi csodája hozzátartozik életemhez. Hozzám tartozik. Gyerekkoromban édesanyám csipkeverésének hangulata átszőtte napjaimat. Az orsók halk, finom egymáshoz koccanása ma is nyugalmat áraszt, ma is felidézi bennem az otthon békéjét, melegségét. Sok szép terítőt, gallért, de még karácsonyfa díszt is készített nekem édesanyám, amit kincsként őriztem otthonomban. Aztán egyszer elhatároztam, hogy megtanulom tőle én is a csipkeverést. Jó döntés volt. A kellemes időtöltésen, esztétikai élményen túl ma már sokkal többet jelent ez számomra. Egy örökség tovább vitelét, az én örökségemét, hiszen a mencshelyi csipke csodák készítésekor gyerekkorom egy darabja kocog tovább orsóim nyomán...
