Kertem pázsitján a gyom
újra kinő, bírkózom vele...
Bokrok tövében napozó gyíkcsalád
féltem tőlük, megszoktuk egymást...
Erkélyemen hálót szövő, kiűzhetetlen pókfiú
reggelre gondosan betölti szobám ablakát.
Bogarak csípnek, szúnyogok szúrnak,
bosszantó kis élősködők...
S idővel -már szinte élvezem-
amit úgy éreztem nemrég, hogy nem tökéletes,
rájövök
Nem volt igazam...
Így, ahogy van...ez így teljes...
így TÖKÉLETES!
