Zsó meséi

Úgy nézem, már tényleg vége a nyárnak.  Hozzáláttam a rakodáshoz. A nyári dolgokat gondosan becsomagolva egy "viszontlátásra" gondolattal beraktam az emeleti rakodótérbe. Közben kezembe akadt néhány, még korábbról „ottfelejtett” doboz, régi dolgokkal megtöltve, amiktől, úgy látszik, többszöri lomtalanítás után is képtelen voltam megválni.  Gondoltam, most kiválogatom, minek gyűljön az a sok "ósdi", amire talán már  semmi, de semmi szükségem nincsen.  Raktam jobbról balra a dolgokat, a még „szükséges”, vagy a „talán jó lesz még valamire” csoportba, de a kidobandókhoz alig került valami.  Végül, a sok csoportosítgatás után rájöttem, már megint túlbonyolítom...  és az egész kupacot egy jóízű, felszabadult nevetés kiséretében bedobtam a szemétbe.  Meglepődtem, mennyi hely maradt az újnak, a szükségesnek, a fontosnak, az érdemesnek...  Éljen a „nagytakarítás” :-)