Karácsonyra készülődve gyerekkori emlékeim között egy kicsi lány, szüleimtől sokat hallott története jár az eszemben.
A faluban nem laktak gazdag emberek, de nem voltak koldusszegények sem. Mindenkinek jutott betevő falat, meleg otthon, ám új játékokra, különlegesen szép ruhákra csak nagyon keveseknek futotta. Egyszer a kislány éppen akkor ment át a szomszédba , amikor az ottani gyerekek nemrég kapott játékaikkal játszottak. Megállt az ajtóban és csak nézte a szép babákat. A szomszéd néni kedves biztatására sem volt hajlandó leülni az új játékok közé. Senki nem értette miért, hiszen nekik nem telt rá, és most itt volt a lehetőség… Végre hosszas unszolásra kisütötte… mert hát neki is vannak ilyenek.. neki is vannak szép játékai - “Veszrémben”! Kesőbb is, valahányszor megkérdezték tőle, mit szeretne kapni ajándékba, a válasz ugyanaz volt: “Van nekem Veszrémben”… Veszprém, a legközelebbi város jelenthette a vágyak megvalósulását a gyermek világában. És ez a világ sohasem változott. Felnőtt korában is csaknem mindig, Mindene megvolt... szegénységben, jólétben, bánatban és örömben… mint akit egész életén át tenyerén hordoz az Isten!
