Kavargott a szél, tépte a fákat, ahogy a temetőhöz értünk. Végigjártuk a sírokat, és egy-egy fejfánál meg-megállva, arcok, események vonultak át emlékeinken. Igen, a mi gyerekkori emlékeink már lassan idekötnek... elmentek kedves emberek, rokonaink, szeretteink. Új házak épültek a régiek helyén... új lakosok... sok minden megváltozott. Talán már mi is, de még mindig tudunk örülni a régi helyeknek, egy felismert háznak, a szép kilátásnak, a színpompás mezőnek, virágoknak, a Balatonnak, az emlékeinknek. Ez megmaradt, mint ahogy megmaradt bennünk a szülőföld, az egykori otthon, a mi falunk iránt érzett határtalan szeretet is.
