Állok a vadvirágos domboldalon,
Alattam a bübájos Balaton,
Mint egy kacér szép női szem,
Ezer igéző színben ragyog, játszik,
Violaködben Tihany orma látszik,
Fehér vitorlák lengnek a vizen.
Nyugovóra tér a fáradt nyári nap,
Mögöttem a vén szürkefejü Kab
Lobogó tábortüzben ég.
A menny csillagtitka lassan kitárul,
Szigligetről, Csobáncról, Tátikárul,
Átzsongnak hozzám édes „agg regék”...
A völgybe’ lent estharang szava cseng,
Uralmát átveszi a csend
A szenderülő táj fölött...
Csak néha lendül szelíden suhanva
A völgyi rét illatterhes fuvalma
S tücsök cirpel a virágok között.
Lampérth Géza költő, (Mencshely, 1873. okt. 23. – Bp., 1934. nov. 18.):, a Petőfi Társaság tagja volt
