Kerülgetem a tócsákat a járdán, minden nedves, nem zizeg talpam alatt az avar. A tegnapi esővel lehullott sok szép falevél, de még színes a határ. Ismét ragyog a nap, kicsalt a házból, sétára fel! Fejemben egy lágy, szomorkás dallam motoszkál, egy dal a hulló őszi falevelekről, az elmúlt nyárról, szép emlékekről és a közelgő hosszú télről.
Még mielőtt belefeledkeznék a mélabús hangulatba, gondolataimból felráz a felismerés: Nem szabad visszanézni, de nincs értelme előre sem, hiszen körülöttem boldogságról és szépségről beszél a táj, még akkor is, ha elmúlt egy gyönyörű nyár és nemsokára beköszönt a hosszú, kanadai tél….
