Derült az este, csendes, csillagos. Túl minden szenvedélyen, lázon, Én a Göncölszekerén kocsikázom, Ott, ahol ember embert nem tapos. A derekaljam: széna, illatos,A Göncölszekér szénával tele, Kaszáltak már az égi réteken,S lelkemnek sohse volt ily fekhelye. Hanyattfekszem s…