"Váljanak tőlünk a szavak, mint szilvából a szilvamag..."
HTML
Zsó meséi
"Kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani.
Legyen tenger, puszta sziget,
vagy emberszív, amely süket,
legyen fa, amely lombtalan,
s mindenétől kifosztva van,
legyen fűszál, vagy kis bogár,
amely eltaposásra vár,
legyen csillag, vagy messze űr,
melyben a lélek elmerül,
kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani,
váljanak tőlünk a szavak,
mint szilvából a szilvamag." Falu Tamás
9 órára feloszlik a pára, kitisztul az ég. Nincs senki más a medencénél. Nagyokat szippant a friss, virágillatú levegőbe. Jólesik kinyújtózni, megmozgatni végtagjait. Ráfekszik a síma víztükörre. Hűvös a víz, úszásra tökéletes. A tűző nap táncoló…
A falu szélén lakott egy apró termetű, idős néni. Fekete ruhát és kendőt hordott, mióta csak ismertem. Két fiát, férjét elvesztette a háborúban, azóta egyedül élt szerény kis házában. A szoba földes padlója szabályos vízkarikák mintájával volt…
Vendégeinkkel az egyik nagyvárosba mentünk, hogy megnézzük a nevezetességeket. Amíg a híres katedrálisban nézelődtünk, feltörték az autónkat. A tárgyak többnyire pótolhatóak, de a kifosztottság érzését nehéz elfeledni. Mégis, ez az élmény vezetett el ahhoz a…
VALLOMÁS
Meghalt egy lelkész, az édesapám. Egyszerű falusi pap volt - Ő mondta így - benne a kicsinység tudatával, de egyben büszkén is, amit a falu életében való közel 40 éves, felelősséggel végzett, nemcsak templomi szolgálat eredménye alapján érzett. A mi falunk, a…