Zsó meséi

Téged Isten dicsérlek
és hálát adok mindenért.

.....

Hogy megtarthattam a hitet,
és megfuthattam a kicsik futását,
és futva futhatok az Érkező elé,
s tán nem kell a városba mennem
a lámpásomba olajért,
hála legyen!

Hogy tegnap azt mondhattam: úgy legyen!
és ma is kiálthatom: úgy legyen!
és holnap és holnapután és azután is
akarom énekelni: úgy legyen! –
hála legyen, Uram!
hála legyen!

 

Sík Sándor:Te Deum (részlet)

"Örvendj a hóvirágnak, az ibolyának és a búzavirágnak. Az erdő csöndjének. Ha egyedül vagy: annak, hogy egyedül lehetsz. Ha nem vagy egyedül: annak, hogy nem kell egyedül légy. Vágyódj arra, amit a holnap hoz, és örvendj annak, ami ma van."

 Vass Albert

Kányádi Sándor: Csendes pohárköszöntő újév reggelén

Nem kívánok senkinek se 
különösebben nagy dolgot. 
Mindenki, amennyire tud, 
legyen boldog. 
Érje el, ki mit szeretne, 
s ha elérte, többre vágyjon, 
s megint többre. Tiszta szívből 
ezt kívánom. 
Szaporodjon ez az ország 
Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’, 
s ki honnan jött, soha soha 
ne feledje. 
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy, 
vissza nem fognak a kátyúk… 
A többit majd apródonként 
megcsináljuk. 
Végül pedig azt kívánom, 
legyen béke. – 
Gyönyörködjünk még sokáig 
a lehulló hópihékbe’!

Ma egy csodálatos kismadarat láttam fészket építeni.  Elnézegettem, milyen fantasztikus ügyességgel fonta mesterfonalát, és közben az jutott eszembe, hogy mi mindent megteszünk  a túlélésért.  Ahogy a természet minden mozzanata erről szól, úgy a miénk is.  Szőjük a mindennapok fonalát, hol mesterien, hol ügyetlenül, de egy céllal, hogy megteremtsük életünkhöz, a túléléshez a biztonságot, és átörökítsük utódainkra, ahogy lehet...  Ezek a látható kis fészkek csodálatosak;  mesteriek, precízek, stabilak, melegek, jövőt építők.  De vajon azt, ami nem látható, azt fel tudjuk-e építeni mesterfészkeinkben, sőt! át tudjuk-e adni... át tudjuk-e örökíteni azt a reménységet, ami az igazi jövőt és biztonságot jelenti?  A hit biztonságát, ami eligazít bennünket ebben a világban, ami az igazi meleget sugározza fészkeinkben...  Sződd, kismadár, sződd csodálatos fészkedet, és  add Uram, hogy a mi ember-életünkben a megfoghatatlannal is így legyen.

Hetek óta tart a kánikula, a párás, izzasztó, nyári meleg.  Eső alig, a viharfelhők rendszerint mesteri ügyességgel úsznak el a Balaton ezen zuga felett.  Felüdülést egyedül a tó hűsítő vize nyújt, a határtalan kék, a néha türkiszzöld víztükör.  Ma délben hirtelen beborult az ég.  Megnyíltak a felhők csatornái, szakadt az eső, tisztára mosta a porlepte határt.  A zöld zöldebb lett, a piros, a rózsaszín és a sárga élénkebben ragyog az éltető eső után.  Könnyebb lett a világ körülöttem,  könnyebb lett az én szívem is.  Végigjárom a kertet, belekóstolok friss föld-illatába, és látom mosolyogni a kerti virágokat.

pedig volna még
volna még valami
mondanivalóm
a nyíló nárcisz-
mezőkről például
az alkonyi szélben
riadtan lobogó
hegyi füvekről
a hegyekről a folyókról
égről földről
a tengerekről
az óceánok alatt
vergődő tűzhányókról
a szerelem végtelen
napéjegyenlőségeiről
amikor az idő is
ellankad mint a patak
ha szomját oltja
benne a szarvas
egyszóval kettőnk
dolgáról az emberiség
nevében volna még
talán volna még

 

AMÍG LEHET 

Ha édesanyád is öreg lett, 
és te magad is "öregebb“,
ha - miket addig meg se érzett - 
nem bírja már a terheket...
ha kedves hű szeme se lát úgy
az életbe, mint azelőtt,
ha lába ügyefogyottan
nehezebben hordozza őt:
legyen támasza erős karod,
és kísérése örömed!
Üt az óra, amikor sírva
utoljára kísérheted.

És ha kérdez, felelj a szavára!
Ha újra kérdez, akkor is!
Ne türelmetlenül! Gyengéden,
ha megkérdez, harmadszor is! 
Magyarázz meg mindent derűsen,
ha valamit nehezen ért!
Üt az óra, melyben 
tőled többé semmit se kérd.

 

németből: Túrmezei E.