"Váljanak tőlünk a szavak, mint szilvából a szilvamag..."
HTML
Zsó meséi
"Kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani.
Legyen tenger, puszta sziget,
vagy emberszív, amely süket,
legyen fa, amely lombtalan,
s mindenétől kifosztva van,
legyen fűszál, vagy kis bogár,
amely eltaposásra vár,
legyen csillag, vagy messze űr,
melyben a lélek elmerül,
kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani,
váljanak tőlünk a szavak,
mint szilvából a szilvamag." Falu Tamás
Ma egy csodálatos kismadarat láttam fészket építeni. Elnézegettem, milyen fantasztikus ügyességgel fonta mesterfonalát, és közben az jutott eszembe, hogy mi mindent megteszünk a túlélésért. Ahogy a természet minden mozzanata erről szól, úgy a miénk is. Szőjük a mindennapok fonalát, hol mesterien, hol ügyetlenül, de egy céllal, hogy megteremtsük életünkhöz, a túléléshez a biztonságot, és átörökítsük utódainkra, ahogy lehet... Ezek a látható kis fészkek csodálatosak; mesteriek, precízek, stabilak, melegek, jövőt építők. De vajon azt, ami nem látható, azt fel tudjuk-e építeni mesterfészkeinkben, sőt! át tudjuk-e adni... át tudjuk-e örökíteni azt a reménységet, ami az igazi jövőt és biztonságot jelenti? A hit biztonságát, ami eligazít bennünket ebben a világban, ami az igazi meleget sugározza fészkeinkben... Sződd, kismadár, sződd csodálatos fészkedet, és add Uram, hogy a mi ember-életünkben a megfoghatatlannal is így legyen.