Hetek óta tart a kánikula, a párás, izzasztó, nyári meleg. Eső alig, a viharfelhők rendszerint mesteri ügyességgel úsznak el a Balaton ezen zuga felett. Felüdülést egyedül a tó hűsítő vize nyújt, a határtalan kék, a néha türkiszzöld víztükör. Ma délben hirtelen beborult az ég. Megnyíltak a felhők csatornái, szakadt az eső, tisztára mosta a porlepte határt. A zöld zöldebb lett, a piros, a rózsaszín és a sárga élénkebben ragyog az éltető eső után. Könnyebb lett a világ körülöttem, könnyebb lett az én szívem is. Végigjárom a kertet, belekóstolok friss föld-illatába, és látom mosolyogni a kerti virágokat.
