Zsó meséi

Régen várt pillanat... kitörő boldogság... élni szép, átadni öröm, megható könnyek, hála...  új világ tárul ki eléd, szívem egyetlen virága...

 

 

„A tánc a mindenség lelke, minden mozog, minden forog, nincs megállás. De az örök mozgásnak rendszeres szabályai vannak, üteme van, a lélek adja.”

(G. Hajnóczy Rózsa)

Cseng, zúg még a harangok öble,
A hang, távol, széthömpölyögve;
S mint szarvas a szép, hűs forrásra:
Siet a nép a szent tornácba.
Betölti a pitvart, a házat,
Az arcokon hit és alázat...
S a szívre, melynek mélye zajlék,
Csendet, békét lehelt a hajlék.

 

 Tompa Mihály: A gyülekezetben (részlet)

 

Amit szivedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt.

                             József Attila

Hó volt a fákon, vagy tündér-kelengye?
Szél járt felettünk, vagy varázs-fogat?
S havasra vittek, vagy a végtelenbe
a párás, zuzmarás mokány-lovak? 

... előttem  meseszép téli táj,  esüsterdő, zúzmarától roskadó faág...  kinn hideg van...  szobámban átható meleg... 

 

hálatelt szívem élni szép, és élni jó érzéssel rezdül a reggeli fénnyel...