" Hálát adok, hogy itt a reggel,
Hálát adok az új napon.
Hálát adok, hogy minden percem
néked adhatom.

Hálát nem csak a jó testvérért,
Hálát mindenkiért adok.
Hálát adok, hogy minden sértést
megbocsáthatok. 

 

Hálát adok, hogy munkát küldesz,
Hálát adok, hogy fény ragyog.
Hálát adok, hogy lelkem fényes,
és boldog vagyok.

 

Hálát adok a vidám percért,
Hálát, ha szomorú leszek.
Hálát adok, hogy adsz elém célt
és kezed vezet.
 

Hálát adok, hogy hallom hangod,
Hálát adok a jó hírért.
Hálát adok, hogy Tested adtad
minden emberért.
 

Hálát adok az üdvösségért,
Hálát adok, hogy várni fogsz.
Hálát adok, hogy ma reggel még
hálát adhatok."

 

Ismeretlen szerző

Élet a tavon...

A rút kiskacsa

 

 

Jel 21,1–8   
„Íme, újjáteremtek mindent” (5). A teljesen új érdekében a régit mindenestül fel kell számolni. Ne sirassuk tehát ezt a világot mulandóságáért. Megérdemelt ítélet ez rajta. Bűnnel és nyomorúsággal megfertőzött világ ez. Amikor ez az ég és ez a föld elmúlik, akkor ez a sok nyomorúság múlik el vele együtt (Victor János). Az volt a megváltás célja, hogy létrejöjjön az Isten eredeti gondolata szerinti világ, ahol Isten akarata érvényesül; az akarat, amely bennünket is maradéktalanul boldoggá tesz." 

Református Bibliaolvasó Kalauz

 

 

 

„Isten erejével a mázsás teher könnyű,
mint a szalmaszál – nélküle mázsás
súly a szalmaszál is.”

Luther

Láttam, Uram!
Egyik béna volt, a másik aszott, sárga…
vagy nem volt lába…
De a Te fényed hullt a betegágyra!
Hitükkel elrejtőztek Nálad,
és úgy hordozták mázsás terhüket,
a Te erőddel, mint a szalmaszálat.

És láttam szalmaszál alatt roskadókat.
Mert mázsás teher
könnyű, mint a kis szalmaszál, Veled.
De nélküled
a szalmaszál is mázsás súly lehet.

Új évbe indulok,
és nem tudom, mi vár rám.
Csak azt tudom: velem vagy, nem hagysz árván.
Csak azt tudom: utam már kijelölted.
Mint bízó gyermek, járhatok előtted.
Te mérsz ki bút, örömöt, munkát, terhet,
s irgalmad mindegyikbe áldást rejtett.

Csak egyet adj: hogy céliránt haladjak,
hogy szalmaszálak alatt ne roskadjak!
És ha szereteted mázsás teherrel
tenné próbára ezt a gyenge vállat –
segíts úgy vinni mázsás terhemet
a Te erőddel – mint a szalmaszálat!

Kányádi Sándor: Ballag már   

Ballag már az esztendő,
Vissza-visszanézve,
Nyomában az öccse jő,
Vígan fütyörészve.

Beéri az öreget
S válláról a terhet
Legényesen leveszi,
Pedig még csak gyermek.

Lépegetnek szótlanul
S mikor éjfél eljő,
Férfiasan kezet fog
Múlttal a jövendő.

A zenemű elhangzása után pár másodperces rezzenésnyi kis szünet,  a teremben úrrá lesz a csend, a lelkünk összeér... A zongora finom, érzelmekkel átmelegített hangjain, a Chopin és Liszt művek mesteri megszólaltatása által valami megfoghatatlant éltem át.  Úgy éreztem, simogatják a lelkemet.  Ez a léleksimogatás jár át most is, amikor rágondolok és ezt éreztem ma is, amikor a lelkész a háláról, mint az öröm forrásáról beszélt. Arról a háláról, ami az ajándékba kapott  Reménység felé mutat és túlnő emberi életünkön. Így, az óév küszöbén fel sem tudom sorolni, mi minden van, amit megköszönhetek, amiért, akikért hálás lehetek, csak érzem, és kívánom Mindannyiunknak, hogy az új évben is egyre gyakrabban járja át életünket a léleksimogatás áldott ajándéka.