Tóth Árpád: Tetemrehívás
Olykor a bíbor alkonyatban Elnehezedik a szivem – Felnézek a nagy, csuda égre, És látást látok, úgy hiszem.
Boldogtalan fantáziámnak Úgy rémlik, a felhők felett Azért a csönd: meghalt az Isten, És ravatalra tétetett.
Fejénél roppant arany lángok, Antares s…