Nem tudtam ott lenni egy régi, kedves ismerős temetésén, ezért most virágot vittem. Vittem még néhányat, a legközelebbiekre. Aztán, ahogy sétáltam a frissen kaszált, szépen gondozott temetőkertben, nézve a fejfákat, felidézve magam előtt a kedves arcokat, mozdulatokat, rájöttem, hogy nincs elég virág... Ide is, oda is le kellett volna tennem az emlékezés, a tisztelet virágait, végig, hiszen az én gyerekkori kötődéseim már itt nyugszanak.. Amikor becsuktam magam mögött a kaput, nehéz szívvel néztem vissza... gyakrabban jövök... virágokkal, bár sosem lesz elég,.. egy mezőnyi sem lesz elég, hogy kifejezzem hálás szeretetem a régi idők faluja felett...
