Csak jó mélyet szippantok a levegőbe és máris érzem, szüret ideje van. Szagolom, ízlelem, szinte ragad a levegő az édes szőlő, a must illatától. A szomszédban darálják a szőlőt. Árad a hegy levének illata, már-már látható, tapintható, ízlelhető... beillik az őszelő édes-bús hangulatába, a friss reggelekébe, a délutáni bágyadt napsugárba.... Visszahoz emlékeket... színpompás szőlőskerteket, a Bádi-hegyet, a gyerekkori szüreteket, édesapám meleg szavát, jóízű nevetését... Andalító szeptemberi hangulat. Darálják a szőlőt, préselik. Csordul a must, az asszonyok valahol biztos énekelnek... Jó termés volt az idén. Készül a bor, mesél a kert, hírt visz a szél...
Az akvarellek Magyarné Derszib Eti soproni festőművész alkotásai
