Ez a kiscserkész fogadalom jutott eszembe, olvasva a jubileumi cserkészvacsorára szóló meghívót.
Igéretek. Hányszor igérünk és fogadunk... soha többé, majd meglátjátok... Aztán eljön a „majd legközelebb”, és legtöbbször minden marad a régiben.
Előfordult olyan is, hogy megbántottak, sokszor, következetesen... és én igértem, és fogadkoztam, hogy ezen túl nem segítek, nem cipelem a kosarat, nem állok be sofőrnek... nem érdemli meg...
De vajon mi megérdemeljük-e? Megérdemeljük-e az ingyen kapott áldást, törődést, erőt, amivel megajándékoz bennünket a mi Urunk... csak úgy... szeretetből...
... és minden fogadkozásom ellenére ma újra felemeltem a kosarat...
