A beszéd misztikumáról olvastam a minap. Megragadott belőle néhány gondolat. Az első, maga a meghatározás. Misztikum. Igen, a beszéd valóban misztikus dolog. Kifejeződik benne a gondolat, a gondolat pedig maga az ember. Legbensőbb lényünk a beszédünkben látszik meg akkor is, ha hallgatunk. Mert nem csak egy kimondott szó bánthat, hanem sokszor egy ki nem mondott szó is nagyon-nagyon fájhat! Egy elmaradt köszönöm, vagy egy visszatartott bocsánatkérés, egy elhallgatott elismerő, megértő szó… Egyetlen szóval, egy kimondott, vagy egy ki nem mondott szóval mély sebet lehet ütni, vagy éppen mély sebet lehet bekötözni egy lelken…
“Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűrszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni.” Kol. 4:6
