Nézd, útra készül a kerti szulák!
Észre se vettük, s ime, nyáron átapró batyukba kötözte magát.Zörgő batyukat tart öreg kezében,azok libegnek most az őszi szélben,ahová felfutott, a keritésen.Zöld cérna-teste egész sárga már,trombitáit nem nyitja napsugár,de ő nyugodt, mert tudja, mit csinál.Batyuk zörögnek fonnyadó kezében,négy mag minden batyu négy rekeszében,a test ott pusztulhat a keritésen.Ő van a magban? Ki más volna?! Ő!Összezsugorodik s megint kinő,ahogy vezényli az örök idő.Nézd, útra készül a piciny szulák…Ember, ne félj,te vagy minden ősöd és unokád!
Akvarell: Magyarné Derszib Eti
