HTML

Zsó meséi

"Kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani.
Legyen tenger, puszta sziget,
vagy emberszív, amely süket,
legyen fa, amely lombtalan,
s mindenétől kifosztva van,
legyen fűszál, vagy kis bogár,
amely eltaposásra vár,
legyen csillag, vagy messze űr,
melyben a lélek elmerül,
kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani,
váljanak tőlünk a szavak,
mint szilvából a szilvamag."
Falu Tamás

Elérhetőség

zsomesei (kukac) hotmail (pont) com

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Szabó Lőrinc: Ősöd és unokád

2009.09.21. 06:01 _Zsó_

Nézd, útra készül a kerti szulák!
Észre se vettük, s ime, nyáron át
apró batyukba kötözte magát.
 
Zörgő batyukat tart öreg kezében,
azok libegnek most az őszi szélben,
ahová felfutott, a keritésen.
 
Zöld cérna-teste egész sárga már,
trombitáit nem nyitja napsugár,
de ő nyugodt, mert tudja, mit csinál.
 
Batyuk zörögnek fonnyadó kezében,
négy mag minden batyu négy rekeszében,
a test ott pusztulhat a keritésen.
 
Ő van a magban? Ki más volna?! Ő!
Összezsugorodik s megint kinő,
ahogy vezényli az örök idő.
 
Nézd, útra készül a piciny szulák…
Ember, ne félj,
te vagy minden ősöd és unokád!
 

Akvarell: Magyarné Derszib Eti

komment

Címkék: szabó lőrinc versek

süti beállítások módosítása