Kuvik barátomra emlékezve, aki a Balaton szerelmese volt
Köszönöm a dalos napokat, perceket
az akácillatos domboldalt s a völgyet,
A kék eget és a Tündérkertet,
Ahol mosoly-csomagban teszem le
Fájó terhemet.
Köszönöm a hegyek ölelését,
A bazalt-óriás nyugalmas vissz-tükrét,
Az öreg tó tavaszi halvány-kékjét,
Amiben újra és újra megmosom
Ámuló tekintetem.