Üde, napfényes reggellel köszöntött be a húsvét. A levegőben érezni lehetett a tavaszt, a friss fű és az éledő föld leheletét.
A gyerekek kiugrottak az ágyból és villámgyorsan felöltöztek. Szaladjunk, keressük meg a fészket! A hőmérőház lépcsője alól kibukkanó piros folt már messziről elárulta, hogy Nyuszi Pista az idén is eljött, hiszen ott lapultak a pirostojások. Levelet is írt nekem! – örvendezett a barna, nagyszemű leánygyermek. Azt írja, hogy jó voltam, ezért csokinyuszit is hozott. Látjátok, itt van! A kisfiúnak az idén is, mint annyi éven át, most is Nyuszi Palkó hozta az ajándékot és írta a jó tanácsokkal ellátott levelet. A tojások nem egyszerű pirostojások voltak, hanem gondos aprólékossággal, gazdagon díszített hímestojások. A gyerekek nem győztek lelkendezni, milyen gyönyörűek és hogy délután a Vaskapuban melyiket, kivel fogják elcserélni. Húsvétkor az volt a szokás a faluban, hogy a szülők kivitték a gyerkeket a határban levő füves-dombos tisztásra “gurigázni”. A gyerekek versenyeztek, hogy ki tudja messzebbre gurítani a pirostojást úgy, hogy az nem törik el. Néha bizony sírás lett a vége a nagy igyekezetnek, mert összekoccantak a tojások és megrepedtek. A kis balesetek ellenére a Vaskapuban mindenki jól érezte magát és ezek a húsvét délutánok, kora tavaszi hangulatok nemcsak a kislány és a kisfiú, de az egész falusi gyereksereg életében soha nem felejtett emlékek maradtak.
