Doór Ferenc festőművész alkotói tevékenységét hosszan lehetne méltatni. Szőnyi István tanítványa, majd tanársegédje a főiskolán, számos rangos külföldi és hazai kiállítás résztvevője, jelentős művészeti díjak tulajdonosa. De most mégsem erről az oldaláról szeretném bemutatni a Balaton-felvidék jeles festőjét. Az én Feri bácsimról, családunk kedves barátjáról akarok írni.
Kislány korom óta ismerem, gyakran járt szülőfalumban feleségével, a mindig vidám Judit nénivel, akinek szüleivel kertszomszédok voltunk. Nyári delutánokon, amikor a nagyszoba nyitott ablakán keresztül hangos nevetés szűrődött ki, már messziről tudtam, hogy megérkeztek kedves vendégeink. Feri bácsi, akárcsak édesapám, kiváló anekdotázó volt és egy-egy pohár finom “mencshelyi” mellett jól “elkvaterkáztak” - ahogy ők szokták mondani. Sokszor hallottam az orosz hadifogolytáborban történt kalandjait, de sosem untam meg. Legjobban a női aktszoborral kapcsolatos históriára emlékszem. Egy ideig egy téglagyárban dolgoztatták a foglyokat. Amikor a 
kemencéből az egyik tégla helyett egy Feri bátyám által készített szobor bukkant elő, mindenki megkövülten várta, hogy mi lesz most. Ám az egyik “nacsalnyiknak” megtetszett a játékos lelkű művész rögtönzött nőalakja, így aztán “cserébe” kisebb-nagyobb előnyökhöz juttatta a nélkülöző magyar hadifoglyot.A Balaton-felvidék festőjeként számos akvarellt és olajképet készített szülőfalumról. Szinte mindegyik képen megjelenik a két templomtorony, ami nem véletlen, hiszen amikor kilépett a házból, ez a 
szimbolikus, égbe mutató látvány köszöntötte. Több olajfestményen megörökítette kertünk jellegzetesen görcsös barackfáit, tavaszi virágzás és az őszi betakarítás idején. Szeretem a falu határában készített akvarelljeit is. Gyönyörködve bennük, érzem a mező illatát és a nyári délután perzselő, meleg levegőjét. Festményein az intenzív színek dominálnak, ami hűen tükrözi Feri bácsi kedélyes, derűlátó egyéniségét és sok örömet nyújt a műélvező képtulajdonosoknak.
