Ez az olajkép is Szklenár András alkotása, akárcsak a Lányok sorozat, és ezt a képet is nagyon szeretem.
Sosem gondoltam, hogy egy lóportré lesz az egyik kedvenc festményem, mígnem egy kora nyári napon megláttam Kíváncsit. A festék még meg sem száradt rajta, amikor első pillantásra azt kívántam, hogy de jó lenne, ha az én lakásom dísze lehetne. Társával, Gőgössel együtt vártak a látogatókra. A festmények barna-arany-sárga színei ragyogtak a nyári napsütésben. Mindegyik kép tetszett, de Kívácsinak bársonyos, barna szeme, fürkésző tekintete ragadott meg jobban. Azóta is ritkán megyek el anélkül előtte, hogy meg ne csodáljam. Kutatva néz bele a világba, ahogy a restaurátor keze alól kibukkan okos feje. Azt gondolná az ember, mindjárt életre kel. Az uralkodó meleg színek és a szelíd tekintet tökéletes harmóniájától megnyugtató, kellemes érzés jár át.
A bennünket körülvevő tárgyak, a festmények is, valamilyen módon részesei lesznek életünknek. Hatnak ránk színükkel, formájukkal, mondanivalójukkal, befolyással vannak érzéseinkre, hangulatunkra. Ez az érdekes és gyönyörű festmény lakásom és életem egyik kedves színfoltja lett.
