Az ősz a kedvenc évszakom. Ilyenkor ünnepi díszbe öltöznek a fák, a bokrok. Olyan a város, mint egy tarka virágcsokor. A juharfák levelének piros színe különösen megkapó, ami még változatosabbá teszi a sárga, barna és zöld levélegyüttest. A nap ragyog, szinte ég az erdő ebben a káprázatos fény- és színözönben.
Egyszer, október közepe táján a közeli tóparton sétáltunk. A tavat körülölelő erdő visszatükröződött a vízben és ahogy a tükörkép a valósággal ötvöződött, fantasztikus színvarázslat tanúi lehettünk. Letelepedtünk a parti kövekre és mélázva figyeltük a vizet. Egyszer csak valami megzavarta a békés délutáni csendet. 
Egy vadlúdcsalád hangos gágogással igyekezett a tó felé, ahol már várták őket a rokonok. Az érkező csapat erős szárnycsattogás közepette szállt le a tóra. Talán vendégségbe jöttek? Azt hiszem, inkább a közelgő költözéshez gyülekeztek. Az “itthoniak” melléjük úsztak, és a viharos, hangos üdvözlés után együtt siklottak csendesen tovább. Újra kisimult a víztükör, megjelent a színpompás reflexió, úrrá lett ismét a nyugalom, és az őszi délutáni melegben csodáltuk tovább a ragyogó színeket.
Egy vadlúdcsalád hangos gágogással igyekezett a tó felé, ahol már várták őket a rokonok. Az érkező csapat erős szárnycsattogás közepette szállt le a tóra. Talán vendégségbe jöttek? Azt hiszem, inkább a közelgő költözéshez gyülekeztek. Az “itthoniak” melléjük úsztak, és a viharos, hangos üdvözlés után együtt siklottak csendesen tovább. Újra kisimult a víztükör, megjelent a színpompás reflexió, úrrá lett ismét a nyugalom, és az őszi délutáni melegben csodáltuk tovább a ragyogó színeket.Az őszről nekem sosem az elmúlás szomorúsága jut eszembe. Éppen ellenkezőleg. Még akkor is, ha időnként esővel, erős széllel tarkítottak ezek a hónapok, mégis nekem az őszi erdő színes vidámsága jelképezi ezt az évszakot.
