Napsütéses, kora őszi délután érkeztünk meg a Yosemite Nemzeti Park bejáratához. Kanyargós, hegyi utakon araszoltunk, meg-megállva egy-egy pihenőnél, hogy megcsodáljuk a lélegzetelállító kilátást.
Először a turisták által legszívesebben látogatott helyre, a Yosemite Völgybe mentünk. Ez, a csaknem merőleges sziklafalakkal határolt völgy mindössze másfél km széles és tíz km hosszú. A komor, óriás sziklaormok közül legnagyobb a Half Dome (Félkupola), ami egy kettévágott félgömbhöz hasonlít és ami egyben a Yosemite szimbóluma is. Számos vízesése közül nekem a Bridal Vail (Menyasszonyi fátyol) tetszett legjobban.
Egy kevésbé ismert, de káprázatos kilátással bővelkedő hegyi úton folytattuk a kirándulást. Világosszürke, kékes sziklatömbök között vitt a szerpentinekkel tele út. Több helyen láttunk hegymászókat és magunk is kedvet kaptunk néhány jobban megközelíthető magaslat megmászásához. A csúcsról elénk táruló kilátás kárpótolt a sziklatúra nehézségeiért. Lenéztem az alattam levő kőrengetegre, a távoli hegyormokra, a sziklarepedésekben is életet találó fákra, bokrokra és gyönyörködtem. A több millió évvel ezelőtti gleccserek által fényesre csiszolt kövekről, a hordalékként szállított hatalmas sziklatömbökről, úgy éreztem, a geológiai történelem néz vissza rám.
Testvéremékkel és családommal 16 évvel ezelőtt jártam ebben a parkban. Milyen sok az a 16 év egy ember életében. Mennyi változás történt azóta! Lábam alatt pedig itt van ez a több millió éves kőrengeteg. De ez sem örök. Egyszer ezek a kövek is elporladnak, mint ahogy az egykor még hatalmas, mindent elsöprő gleccser is eltűnt. Lesz helyette valami más és lehet, hogy az is szép lesz…
