HTML

Zsó meséi

"Kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani.
Legyen tenger, puszta sziget,
vagy emberszív, amely süket,
legyen fa, amely lombtalan,
s mindenétől kifosztva van,
legyen fűszál, vagy kis bogár,
amely eltaposásra vár,
legyen csillag, vagy messze űr,
melyben a lélek elmerül,
kell valaki, vagy valami,
akinek el kell mondani,
váljanak tőlünk a szavak,
mint szilvából a szilvamag."
Falu Tamás

Elérhetőség

zsomesei (kukac) hotmail (pont) com

Naptár

április 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30

Vendégem: leányom, Zsuzsi

2008.07.27. 08:18 _Zsó_

A szabadság illata…

Belebújok a szörf ruhába. Tegnapról még mindig nyirkos és hideg, de beleerőltetem magam, mert tudom, hogy érdemes. Amint rámtapad, már melegem is van, ahogy a nap végigpásztázza testemet. Milyen kellemesen hűvös lesz az óceán! Hónam alatt a rózsaszín deszkával lesétálok a vízhez. Fárasztó az út a homokban, de már a gondolattól is mosoly ül az arcomon: szörföző vagyok.

 
Leteszem a deszkát a homokba, nyújtózom néhányat és már evezek is a hullámok felé. Micsoda öröm! Várom a megfelelő vonulatot. Erősen evezek. A hullám az arcomba csap, alig látok, de nem adom fel; tudom, hogy megéri. Felállok a deszkán. Sikerült! Visszanézek, milyen messze jutottam el. Büszke vagyok magamra. Megcsináltam! Becsukom a szemem egy pillanatra. Érzem a szabadság illatát. Ez a legjobb érzés a világon. Körülnézek és nevetek. 
 
A deszkán állva olyan érzés kerít hatalmába, amilyet soha máskor nem éreztem. Olyan békesség száll meg, mintha a világban minden rendjén menne. Siklok a vízen. Minden nyugodt körülöttem.  Hallgatom az óceán, a hullámverés hangját, amibe társaim nevetése vegyül. Elérzékenyülök. Majd’ kiugrik a szívem az örömtől.
 
Körülnézek, várom a hullámokat és nem messze egyszer csak delfinek bukkannak fel. Nevetnem kell. Tudom, ez őrültség, de úgy érzem, velem együtt szörföznek. Odajönnek egészen a deszkám széléhez és nézzük egymást. Egy idő után más irányba mennek. Szememmel követem őket amig el nem tűnnek.
 
Ideje felkészülni. Ismét jönnek a hullámok. El kell kapni a megfelelőt! Itt jön egy! Hatalmas elszántsággal nézek szembe vele. Elkezdek gyorsan evezni, hogy a kellő pillanatban felállhassak. Erősen koncentrálok. Ez az a pillanat, amikor egy kicsit izgulok és félek, de azért felállok és siklok a hullámokon egészen a partig. A szél fújja a hajamat. Boldog vagyok. Indulok újra.
 
Azt mondják, a szörfözők nyugodt, kiegyensúlyozott, “laza” emberek. Most már értem miért. A szörfözés jót tesz a léleknek. Segít abban, hogy észrevegyem, hogy átéljem a temészet, az óceán nyújtotta szépségeket. 
 

Szeretném megosztani mindenkivel azt a boldogító érzést, amit ez a sport hozott az életembe.   

 

 

 

 

 

 

 

 

komment

Címkék: élmények vendégeim

süti beállítások módosítása