Zsó meséi

George egy kis amerikai mókus. Egy, a környéken lakó népes kolóniából, de mégsem közönséges mókus! Hívatlan, nem szívesen látott, de akkor is különleges: Ő volt a mi kerti “albérlőnk”. Feltúrta a virágágyást, alagútrendszert ásott a bejárat alá, és mindig ott lábatlankodott, ahol nem kellett volna. Ott tört borsot az orrunk alá, ahol csak tudott!  Bámulatos leleményességgel találta meg a módját, hogy minél később vegyük észre kártételének legújabb nyomait.  Mintha csak játszott volna velünk!  Amikor egy újabb csínytevésen kaptuk rajta, nem szaladt el, hanem rátartian visszanézett a kópé: úgysem tudsz elkapni! Aztán egy villanás alatt eltûnt a bokrok között, mint aki jól végezte dolgát! A gyerekek rajongtak érte, ők ragasztották rá a George nevet. Mókás pofácskája, nagy szemei, még a legelszántabb “összecsapások” idején is mosolyt csalt az arcunkra. Bosszantott bennünket, mégis szívünkhöz nőtt. Családtag lett a furfangos, csíkos mellényes…