Zsó meséi

A zene ütemére egyre gyorsulnak a lépések, egyre szaporábban emelkednek a lábak. Ragyognak a szemek, mosoly sugárzik az arcokról. A körtáncnak, ennek a sajátos ritmusra való együttes mozgásnak fantasztikus varázsa van. Nincs kiállás. Visz a kör, az áradat, visznek az erősek, a tapasztaltak, nincs megtorpanás. Haladni kell. Már nem figyelem a lépéseket, csak érzem, mozgásom átveszi a tánc ütemét és visz a kör tovább, tovább… Szárnyaira kap a ritmus, a fergeteges zenére való tánc kimondhatatlan öröme…

 

Ha csak egy lelket szebbé, jobbá tettem,
Ha csak egy szívbe szent magot vetettem,
Ha csak egy lángot növeltem az égig
Egy ügyet védtem utolsó csepp vérig:
Mit érdekelnek korok, emberek,
S hogy meddig emlegetik nevemet,
És meddig élek énekesek ajkán,
Ha földi parttól eloldódott sajkám?
Ha így éltem, ha így alkottam én:
Beiktatódott ez a költemény
A világ örök fundamentumába,
Isten szívébe és önnönmagába.
S nincs ami onnan kitépje, kivágja.



A kép dr Horváth József felvétele

 

 Isten erős várként  óvjon és védjen, oltalmazzon minden napon

Békesség vezesse minden lépésedet, áldás kisérjen utadon!

 

 

 

Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat.

        

  Dr. Gyökössy Endre

A kép Magyarné Derszib Eti akvarellje
 

Mint víz tükrét a fecske szárnya
Legyintvén - pár csillogó csöppet
Visz magával a magasságba:
Úgy szeretném legyintni én is
Lélekszárnnyal az életet,
S ragadni fel a végtelenbe,
Viharzó zsoltárt énekelve,
A megmentett szépségeket.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mielőtt hozzáláttam volna, körülnéztem a lakásban és megfordult a fejemben, hogy vajon minek?! Minden tiszta, szépen a helyén vannak a dolgok, az ablakon átragyog a nap…  Aztán mégiscsak erőt vettem magamon.  Amíg szép idő van, addig kell elvégezni…. Meg kell szabadulni a nyáron lerakódott portól ott is, ahol nem látszik. Elhúzom a bútorokat, leveszem a polcról a könyveket, lemosom, áttörölgetem a szekrényeket. Munkám végeztével boldogan simogatom át szememmel a szobát, és könnyűnek érzem magam. Mintha ez a nagytakarítás nem is ott kívül, hanem itt belül zajlott volna le… Milyen jó, hogy elvégeztem! 

 

 

 

Boldogok, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert útjuk napfényes lesz.

 

  Dr.Gyökössy Endre 

A kép Magyarné Derszib Eti akvarellje